M�jus 05, 2005 - 05:33
J�zsef Attila: Majd meg�regszel    

Majd meg�regszel �s b�nni fogod,
hogy b�ntasz – azt, amire b�szke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz eml�k, melyben magadra hagyna.

Lesz v�n ebed, s az mell�d telep�l.
Nappal pihensz majd, sz�ken szuny�k�lva,
mert �jjel f�lni fogsz majd egyed�l.
�rnyak �tnek a rezg� any�k�ra.

Az �reg kutya n�ha majd ny�vog,
de a szob�ba csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hi�nyozni fog
a m�ltb�l ahhoz a mag�nyos csendhez.

Majd tipegsz s ha eleget totyogott
rossz l�bod, le�lsz. F�nn aranykeretben
�ll ifj� k�ped, hozz� motyogod.
„Nem �leltem meg, hiszen nem szerettem”.

„Mit is tehettem volna?” – k�rdezed,
de fogatlan sz�d m�r nem v�laszolhat
s ki a nap el�tt lehunyod szemed,
alig v�rod, hogy felj�jj�n, a holdat.

Mert ha elalszol, ugr�l majd az �gy,
mint a csik�, hogy a h�mot levesse.
S a f�lelem t�n�dik, nem a v�gy,
a bens�dben: szeress-e, ne szeress-e?

Magadban d�nt�d el! �n f�jlalom,
hogy nem felelhetek, ha k�rded: �l-e?
Mert elf�radt bennem a f�jdalom,
elalszik, mint a gyermek s �n is v�le.