81. William Shakespeare: LXXXI. szonett    

Ak�r �n �rom fejf�dat, ak�r
Te �lsz t�l, s a f�ld f�rge r�m sereglik,
Eml�ked innen nem v�sz soha m�r,
B�r nekem minden �zem elfelejtik.
Neved mostant�l �r�k�let�,
De ha �n halok, v�gleg meghalok;
A s�r, mely nekem juthat, egyszer�:
Tied emberi szemekben ragyog.
Szeret� versem lesz eml�km�ved:
Folyton olvas a j�vend� szeme
S j�v� nyelvek ism�tlik l�tedet,
Ha elhalt m�r a ma l�legzete.
Emberek ajk�n �lsz majd (tollam �ltet),
Ott, ahol legjobban �l s lehet az �let.